Egyik kedvenc filmem kulcsjelenetében fogadják így a főhőst, aki eppicikét megcsúszott. Nos, főhősünk most is csúszott – nem keveset. Sőt, még messze nincs készen.
Az Aréna Plazában jártam.
Stílusos óriás, mondja magáról. Stílustalan, átgondolatlan, rosszarcú, és nagyon nincs készen, mondom magamtól, miután pár órát eltöltöttem szombaton a legújabb, legnagyobb plázában, ami területre kétszer akkora, mint a Westend (bár csak feleannyi üzlet van benne).
Próbáltam visszaemlékezni, milyen érzelmekkel látogattam meg először a Westend-et, nomeg a friss Árkádot. Viszonylag jól emléxem: a Westend lenyűgözött méretével, ekkorát még sohasem láttam. Az Árkád pedig kifejezetten barátságos és emberközeli benyomást tett rám, határozottan jó érzés volt ott lenni, úgy éreztem hogy „jó” helyen vagyok, és valahogy az eladók is kedvesebbek volta, úgy általában. Most igyekeztem, hogy ne befolyásoljon az, hogy jól két hetet csúszott az építkezés, hogy három órán keresztül váratták a nyitásra váró embereket a bejárat előtt a hidegben 15-én, és a sok szakmai érv, amit felsorakoztattak a pláza ellen, elsősorban az elhelyezkedése (a közvetlen metrókapcsolat hiánya) miatt.
Mert valljuk be, igenis hiányzott még jócsomó üzlet Budapestről, Magyarországról. Sokan hiányolták már számos márka luxusát, nem is beszélve az IMAX moziról (ahova most amúgy nem néztem el). Tehát kereslet az van az üzlethelyiségek után, nem kérdés. Van direkt buszjárat, kulcsfontosságú üzletek, amik mágnesként vonzzák a látogatókat („mágnes-bérlők”), ami egy ilyen méretű plázánál alap, tehát a bérlői mix első látásra rendben van (nem úgy, mint például a csődközeli helyzetben lévő, városszéli GL Outletben).
Várom tehát az érzéseket, élményeket, és tiszta lappal kanyarodok a Rákóczi útra. Bevillan a gondolat: hiszen ez az első hétvégi nap a nyitás óra, biztos hatalmas a nyüzsgés, és a dugó. Nem vészes, bár bent egészséges mennyiségű az ember. Táblák vezetnek a parkoló felé, ami egy merő sokk. A pláza mögé vezető út nem kicsit nincsen kész, hanem nagyon. Nincs világítás, kátyúk vagy félkész burkolat, jó magyar szokás szerint az út szélén parkoló magyarok (mint az összes Auchan-parkolóban, ez egyrészt a mi hülyeségünk, másrészt a biztonsági őrök hiánya). Döbbenet. Munkagépek, szeméthalmok, mint egy lomtalanítás közepén. Se kerítés, se védőháló, semmi. A parkolóház profi, bár a viacolor a burkolat. Viszont színes és számos, azaz könnyen megtalálható a helyem, sőt, az üres helyeket a minden parkolóhely fölé szerelt lámpák jelzik, ami nagy könnyebbség. Sokan vagyunk, a parkolóház méretéhez (2800 autó) én keveslem a ki- és behajtó sávokat, de viszonylag simán találok parkolóhelyet. Jellemző, hogy a sorompók nyitva, a rendszer gondolom még nem készült el, de az óriásplakátok már kint a helyükön.
A teljes házról ez a benyomásom: legyen egy újabb pláza, vásároljanak az emberek, költsenek a kapitalizmus templomában, a körítés s minden más másodlagos. Ezért nem tudtak tovább várni a nyitással, és idéztek elő arcpirító helyzeteket, véleményem szerint nehezen vállalható állapotot.
Ahogy járok a folyosókon, amúgy céltalanul, hiszen várom, hogy hasson rám a hely, nincs jó érzésem. Ez baj. A nagy versenyben a sok racionalitás (távolság, üzletválaszték stb.) mellett egy jó adag érzelem is vegyül (remélem) sokak mindennapos vásárlói döntésébe – emiatt nem jó, ha ott lenni nem „jó”. Órák telnek el, bejárom az egész plázát, mire megfogalmazódik, megérik, mik a legfőbb gondjaim.
1. Rossz térszerkezet. Két emelet van, és alul a kétszintes parkolóház. A folyosók keskenyek, a köztes tér, szinteket átvágva, ehhez viszonyítva értelmetlenül tágas. Sok bolt meglepően kicsi, ezt többektől hallottam elejtett megjegyzésként is. Döbbenetesen kicsi a központi tér, most, hogy Torres Dani fellépett, teljesen elfoglalta azt egy pici rajongótáborral is. Ráadásul pont itt van a food court, az összes étterem és gyorsétterem is, és elképesztően kevés az ülőhely, noha hívogató design székekre ülhetnénk. „Reménytelen itt leülni”, mondja egy srác a Subway kasszájánál, és teljesen igaza van. Ez a hely nem lesz találkozóhely, az biztos. Van ugyan szökőkút, de az nagyon „semmi extra”, mozaikkal kirakva, panorámalifttel, ami bizony többeket beparáztatott mellettem:). Nem könnyű átlátni az épületet elsőre, nyilván ez oldódik majd, és vannak térkepek is szép számmal, színesek és feliratosak, mint egy igazi amerikai film, csak a „You are here” pöttyök hiányoznak róluk. Nem érződik a monumentalitás, sőt, sok ponton kifejezetten zsúfolt, szűkös a hely – ezen megdöbbentem; és hát nincsenek érdekes térbeli megoldások, izgalmas kialakítású helyek, leszámítva a szökőkútban úszó világító fehér gömböket.
2. Átgondolatlan megoldások. A foodcourton is, és a teljes épületben kevés az asztal, szék, pad, a szökőkútnál szembeszökő módon. Vannak ott dizájn kétszemélyes padok, no meg félkörülések szintén ezzel a nemes anyaggal borítva, mint beülős helyeken – ez még hanzsulatos is lehet. De a padok!! Design kialakítás, világos bőr vagy bőrhatás, tisztítása izgalmas lesz majd, de pici!! Két embernek épp elég, de hova fér a vásárolt holmi, vagy a gyerek?! És ezzel van tele a ház. Viszont akkurátusan, és nagyon jól láthatóan, rondán, le vannak csavarozva. Nincs elég szemetes, és kb. fele a Westendben találhatónak. Nyilván nem ésszerű üzemeltetési szempontból, ha a takarítónéni-munkaórákat kezdjük számolni. Amúgy olyan kocsit-tologatós tisztasági szettes nénit nem láttam egyet sem négy óra alatt (!). Volt helyette néni egy nagy zacskó vécépapírral a férfi mosdóban, láthatólag nem zavarta a vagy tíz pasi a piszoároknál: látott már ilyet. A mosdók amúgy megfelelnek a mai elvárásnak, bár hülyét kaptam a nyomogatós kézszárítótól, a belső kialakítás rendben van, bár kissé szűknek találom.
A C&A-hoz közeledve kezdek lefagyni: okosan úgy van kialakítva a bejárat, hogy egy hosszú folyosó végén egyszercsak ott a külvilág, a nagy tömegben a dupla fotocellás ajtók állandóan nyitva, gyakorlatilag áramlik be az a kevés 5 fok is. Ja, hát legyen még annyival is melegebb! A hőfüggöny nem működik, nincs forgóajtó, és tényleg önti be a hideget a belső térbe. Amúgy ruhatár-tábla nem ötlött a szemembe, de lehet hogy még „under construction”, persze a sok békávést ez tuti nem vigasztalja.
3. Barátságtalanság. A legsokkolóbb, hogy a hely hangulatában nagyon barátságtalan. Lehet, hogy a sok puszta fehér fal, lehet, hogy a sok építkezés, de nem hiszem. Ahogy nézem az embereket, az a felismerés alakul ki bennem, hogy itt a rosszarcúak vannak többségben. Rosszarcú (és szinte az összes kisebbségi) a takkernéni, fullciki a biztiőr, barátságtalan a legtöbb eladó, vagy láthatóan gáz, mivel nagyonnagyon rutintalan, szerintem blama, hogy az információs pultban unottan fagyizgat a két pufóka hölgyike, és nagyonnagyon sok az ingyencirkuszra vágyó olcsónép. Van persze sok divatdiktátor keménylegény és plázacica is jópár. Kedves arcú embert nem sokat láttam…
Nincs dekoráció, gyakorlatilag semmi, ami a hely arculatát definiálná számomra. Nem láttam mondjuk térrácsokat vagy más rögzítési pontokat sem, bár nyilván már gőzerővel dolgoznak a karácsonyi dekoron (ami, bocs, de megint Westend, már sok helyen hetek óta kint van, jó, az igaz, hogy fullciki, hogy harmadik éve ugyanazt akasztják ki). Ahogy írtam, érdekes, izgalmas, újszerű megoldásokkal sem találkoztam. Kedves a virágok féláttetsző vázája, értem én a próbálkozást az ülőbútorok eleganciájával, ugyanakkor keveslem a növényeket, és a kialakított zöld szigetek között is sok mesterkéltet találok, nem szimpi. Nekem személy szerint nem tetszenek a kék végű, acél fák a nagy középső térben, bár világítanak (ennek ellenére szembeötlő a félhomály), és szúrósnak találom a kétségkívül ötletes neoncső-kavalkádot mint csillár. Pár kisebb, fordított piramisra emlékeztető világítótest ad némi bizakodásra okot.
A csúcs a házirend, szigorú, pontokba szedve amit nem szabad, és olyannyira hiányzik nekem az ilyen dokumentekről, hogy amúgy meg köszi, hogy jössz, érezd jól magad és kölcsé’ sokat!! Szal mint egy lépcsőházban, vagy mint a gyerek a porcelánboltban: eztmegeztmegezt nem szabad!! Ja! Nem szabad fotózni a „centermenedzsment” engedélye nélkül. Upsz!!
Ezt enyhítendő, vagy szóval általános jó hangulatot gerjesztendő, megvan a szokásos cirkusz: megasztárok, gyerekjátszó, mozdulatművészek avagy élőszobrok (ezeket miért fotózzák az emberek?? Ráadásul vajon van engedélyük a centermenedzsmenttől??), lufiosztás (szép kis társadalmi felmérés, kinek a kezében látsz lufit úgy 14 felett…). Ötletes, hogy gólyalábasok császkálnak, hiszen ők is stílusos óriások, a térben üldögélő majommaszkos emberek szerintem gyenge megoldás – és vicces, ahogy létrán cserélik őket…), mondjuk ahogy láttam, ez sokaknak bejött (…).
4. Félkészség és igénytelenség. Kimentem a gyalogos bejárathoz – és majdnem elhánytam magam. Nincsenek hamuzók, tele csikkel minden, és hát a rácson túl halomban áll a szemét is, meg persze szembeötlő az építkezés-hangulat. Az, hogy sok üzlet még nem készült el, az okés, és érthető is (a Libriben például már pakolták a könyveket a polcokra). Viszont fáj, hogy ezeket nem kötelezték, hogy megfelelően takarják el a félkész helyiséget (a Westend-ben van erre csini egység-csomagolópapír, semmi extra, de pont ennyi kell). Az, hogy a mennyezet a megszokott módon csupasz, és mindenféle szerelvények látszanak, nem lep meg, de nem is vidít fel. Vicces, ahogy egy kisebb színpad előtt vödörbe gyűjtik a mennyezetről csöpögő vizet. Szánalmas ugyanakkor a hidegburkolás!! Rengeteg helyen feltörött máris, sok helyen a kőlapok nincsenek kifugázva, a műanyag kis elválasztók még ott fityegnek, vezetékek kiállnak a padlóból satöbbi. Emellett véleményem szerint fantáziátlan a mintázata, semmi újdonság, és tényleg vérlázítóan gyenge színvonalú a lehelyezés, fugázás. Emellett szemeteszsákok itt, pár léc ott, gazdátlannak tűnik a hely. No és a kosz: koszos az üveg, a padló, a bejárat, a mozgólépcső és –járda, a szemetesek, a mosdó, mintha a régi Mammut-ban jártam volna pár éve, a felújítások előtt, lepukkant valójában. Fájó.
Az igazán megdöbbentő, hogy sok problémán segíteni lehetne odafigyeléssel: például takarítókkal, egy kis rendrakással, vagy átmeneti megoldásokkal. Ámde szemernyi erőfeszítést sem észleltem ez irányban – és ez az, ami nagyon szomorúvá teszi a helyzetet.
A négy kulcsgond után, a korrektség kedvéért meg kell említenem, hogy mindettől a hely most pörög, sokan vannak. Kérdés persze, hogy visszajönnek-e? És megemlítem, hogy vannak profi üzletek, aki fittyet hánynak a hely amatőrizmusának vagy nemtörődömségének, és szívetmelengetőn profi módon várják és szolgálják ki a vevőt. A H&M-ben és a Demmers Teehaus-ban nagyon jó tapasztalatokat szereztem. És persze el kell mondani, hogy sok újdonság van itt, az üzleteket tekintve, amire nagy az igény, nagy volt már régóta, és most megérkezett, és várja a vásárlókat, tehát valós keresletre ad választ a hely, mégha, a fentiek alapján, egyelőre kissé faramuci módon.
Záró gondolatként érdemes megjegyezni, hogy bár a megcélzott vendégkör az átlagosnál magasabb jövedelmű, az elhelyezkedés, és persze a sok-sok átlagos üzlet, és az újdonságok miatt is, nagyon vegyes (összetételű, társadalmi státuszú és jövedelmű) vendégkört vonz a hely. Még mindig a fülemben cseng a huszonéves, keménycsávó öltözetű, foglalkozását tekintve feltehetőleg biztiőr vagy focidrukker, ingyenlufit lobogtató tirpák, amit a Hugo Boss ingeket nézegetve odavakkant a hasonszőrű haverjának: háte’ nannyondráága!! Majd elsétál mellettünk az egyszerű munkásarcú nagypapa kötött pulcsiban, sztk szemüvegben, és szomorúan sóhajtva jegyzi meg nyurga, lehorgasztott fejű tizenéves unokájának: hja, ez nem a mi pénztárcánknak való hely.
A világmárkák fővárosából, Közép- és Kelet-Európa legnagyobb bevásárlóközpontjából tudósítottunk. Nem ígérem, hogy egyhamar innen újra jelentkezem. Persze az esély megvan, hogy ahogy teljesen elkészül az épület, minderre találnak megoldást, és izgalmas, újszerű épületté válik a pláza, amit érdemes volt megépíteni a puszta befektetésen, pénzgyár funkción túl. Mert jelenleg nekem nagyon kilóg a váz: ez egy pénztermelő befektetés, gyere és költs, mindez túl nyilvánvaló, és méretéhez képest méltánytalanul kis hangsúlyt helyez a hely minden másra, a körítésre, a hangulatra, a kiegészítő szolgáltatásokra, egyelőre.
Meghalt a Dóri utolsó malaca is, akikkel anno együtt laktunk... engem már nagyon régen a saját egy szem malacom (Fifi) elvesztése is nagyon megviselt, de ez most különösen. Így, hogy a 3 malac sokáig együttlét, igazi egyéniséget ismertem meg, minden állatkának megvoltak a maga szokásai, és nagyon a szívemhez nőttek... nagyon szomorú vagyok. Ők voltak Vihar, Cicca és Cuci.
