Budapest városfejlesztési tanácsnoka, az Erasmus hetek keretében az ELTE-n járt és tartott ingyenes előadást Budapest – VIZIÓK címmel. Alig negyedig telt a közepes előadó, ez döbbentett meg elsőre. Maga a beszéd kötetlen, előremutató, s ami a legfontosabb, bizakodó. Távolabbi és közelebbi képek segítségével villant fel kisebb és nagyobb projekteket, fejlesztéseket az elmúlt 10 évből. Mert szerinte igenis nagyon sokat fejlődött a város, még ha pontszerűen is. Előbb-utóbb megvalósul ezeknek a fejlesztéseknek az összekapcsolása is. A szokásosan ismert képek mellett érdekes volt látni pár belső fotót a közraktárakról. Többször is előkerült egy újabb híd kérdése, gyalogos és bringás, turistáknak kapocs, de felmerült egy híd az Alkotmány és Csalogány utcák között is. A kiskörúton belüli terület jelentékeny rövid időn belüli forgalomcsillapítása nem újdonság, ahogy az sem, hogy fővárosi kezelésűnek csak azok a területek nevezhetők, ahol tömegközlekedés zajlik,m azaz csak ott felel a fejlesztésekért a főváros… minden más a kerületi vezetés és a kerületi főépítész hatásköre. Ezért nehéz egységes városfejlesztési koncepciót alkotni és keresztülvinni. A kívánatos az, hogy gondolkodásban, a befektetők orientálásában, a koordinációban egy picit előbbre járna a város, és tudatosan alakítaná együttműködésével a tőkét.
Döbbenetes, ahogy felvázolta: ma az épület az ingatlanbefektetők szemében egyszerű pénztermelés: ha van egy irodaház, ami mondjuk 6 év után megtérült, lehet hogy érdemes elgondolkodni, hogy lebontsák (vagy átalakítsák), hiszen a helyére felhúzott, magasabb minőségű épület a megtérülési idő után már jóval nagyobb hasznot hajt. Így még sosem gondolkodtam…
Előkerült egy csomó felhőkarcoló látványterv is, ami ugye még a messzi jövő, hiszen ezeket egyelőre még nem engedélyezik. Érdekes volt, ahogy kategorikusan közölte: elhibázott az Aréna Pláza, és a kerület egyéni elképzelését tükrözi, célját szolgálja.
A legfőbb tanulság az volt, hogy a jelenlegi kerületes felosztás nem fog megszűnni: olyan ez mint a kisebb parlament, saját maga ellen szavazna a politikus. Ezt a kerületi felosztás rendszerének megszüntetését felvállalni politikai öngyilkosság volna. Sajnos, nagyon sajnos. Így Bojár szerint a párizsi helyett a londoni modell felé tartunk (olyat mondjuk még nem ettem). Mivel ezek közül egyik sem mond nekem semmit, nagyon utána kell nézzek:)
