Naaagy hajtós időszaknak van vége: decemberi rendezvények, vizsgaidőszak, kis csapatunk szabadságolása, egy komoly februári bál megszervezése... és vége!! :) hogy ne unatkozzunk, persze a héten már egyetem van, a hétvégén MATUR közgyűlés volt, nemsokára UTAZÁS kiállítás, de azért nagy lelkesedéssel készülök március elejére, amikor is elkövetkezik a jól megérdemelt egyhetes pihi:) itthon, a wellness jegyében:)
Kicsi kultúrapótlás jegyében megtekintettük a Mediciek aranykora kiállítást a Szépművészetiben, rögtön aztuán, hogy meghallgattuk Saint-Sans: Állatok farsangja című művét a Zeneakadémián a megérthető zene sorozat keretében... az egyik legjobb darab, amit mostanában hallottam!! Gyors ebéd a Menzában, és irány a Hősök tere! Durva jegyár (3600 Ft), és a korábbi kiállításokról ismert belső tér, sötét, gyakran szűk átjárók, picivel írt, hosszú szövegek, az egész nem áll össze egy rendszerré, és persze nagy a tömeg. Már épp szomorkodni kezdenék, amikor feltűnik jól ismert helyi vezetőnk, aki egy privát csoportnak tart vezetést, hm a pénztárban nekem azt mondták, hogy nem lehet vezetést kérni. Na és ekkor elszabadul minden jó: igazalmasan, élővé válik a kiállítás, kiderül, hogy a reneszánsz családi bizniszként indult, és hogy a Mediciek mindenfle művészetet megrendeltek, így soha ekkora fellendülést nem kapott még művészet. Felhívja a figyelmet nemcsak arra, ami látható, hanem arra is, ami nem: a portrék kezdetben háttér nélkül készültek, így a háttér megjelenése nagy fejlődés volt. A donátor alakját a kezdetben csak egyházi portrék sarkában jelenítették meg, később egyre nagyobban, és aztán rájöttek, hogy egyházi mű sem kell hozzá:) Látunk falról leválasztott és vászonra átett freskókat, 500 éves női ruhát és oltártakarót, a firenzei dóm kortárs!! fa makettjét, kőbe karcolt arckép medaliont, kétszeresen kiégetett, kültéri ajtódísz címert (500 év szabadtéren...), a csúcsot nálam a kőintarziák jelentik: a Mediciek címere kőbe úgy berakva, hogy a mintát, más színeket is más-más kövek berakásával jelenítik meg. A kiállítás végén szerényen megbújik, mégis az egyik legérdekesebb darabokat tartalmazza a kitekintés a nagyvilágra: az összevásárolt különlegességek között inka maszkot, elefántcsont kanalakat és szarvasagancs lőportartót is találunk.
Izgalmas, élményteli kiállítás volt - azonban vezető nélkül lényegesen kevésbé lett volna élvezhető. Az, hogy az egész kiállítás úgy hangzik, mint egy intenzív osztály, állítólag az olasz múzeumnak köszönhető: ragaszkodnak a mozgásérzékelők, amik ha közelmész, már sípolnak is. Az előtérben a múzeum felmérést végez, lelkesen kezdek neki, támogassuk csak, nade kérem: mikor jár színházba - a válaszlehetőségek hetente, havonta, félévente - MIVAAAN? :) szal nem sokat ér. Ez viszont így, szerencsésen, jó móka volt!!
